Hodinka László dr.

Mobiodin Kft., Budapest

A szerző kutatásának célja az enyhe és középsúlyos mozgásszervi fájdalmakban lokálisan alkalmazott ketoprofen-tapasz fájdalomcsillapító hatásának bizonyítása, valamint a kezelt betegeknek a hatásossággal és az alkalmazással való elégedettségének vizsgálata volt.

A magasvérnyomás-betegség a leggyakrabban előforduló szív-ér rendszeri megbetegedés. A Magyar Hypertonia Társaság Regisztere alapján a hipertóniában szenvedő betegek száma meghaladja hazánkban a 3,3 milliót, ami a teljes lakosságban 34%-os prevalenciát jelent. A prevalencia progresszíven nő az életkorral, így a 60 évesnél idősebbekben >60%. Nőknél a halálozás 55%-a, férfiaknál 44%-a a keringési rendszer betegségeivel függ össze. A hipertónia megfelelő kezelésével a kardiovaszkuláris mortalitás 21%-kal, a stroke-é 45%-kal, a miokardiális infarktusé 24%-kal, a szívelégtelenség miatti hospitalizáció 34%-kal csökkenthető.

A krónikus vesebetegség (CKD) jelentős népegészségügyi problémát okozó népbetegség, amely növeli a szív- és érrendszeri, valamint az egyéb okok miatti morbiditást, mortalitást.

A fájdalom a WHO általános meghatározása szerint egy kellemetlen szenzoros és emocionális tapasztalat, amely tényleges vagy potenciális szöveti sérüléshez társul, vagy ahhoz hasonlít, illetve ezen sérülés mértékével leírható (1). Az onkológiai fájdalmaktól szenvedő beteg azonban sokszor más betegeknél is erősebben tapasztalja, mennyire szubjektív jellegű is ez az érzet és mennyire erős mentális-pszichés distresszel járhat. Azonban bármennyire is nehéz meghatározni, leírni vagy mérni a daganatos betegségek kapcsán kialakuló fájdalmakat, lehetőségünk és kötelességünk is csillapítani azokat.

A fájdalom az egyik leggyakoribb tünet, amivel a betegek orvoshoz fordulnak, beleértve az alapellátást is. Az emberi méltóság megőrzésének elengedhetetlen eleme a fájdalommentes élet biztosítása, a fájdalomcsillapítás ezért alapvető része az egészségügyi ellátásnak.

Az interleukin-5 elleni monoklonális antitest, a mepolizumab (négyhetente 300 mg mepolizumab subcutan) felére csökkenti a fellángolások gyakoriságát hypereosinophilia szindróma esetén.

A fájdalom fontos és gyakori egészségügyi problémát képez évezredek óta, és az alapellátásban is az orvoshoz fordulás egyik leggyakoribb oka (1, 2). A fájdalom lehet lokalizált (helyi) vagy generalizált (általános), akut (heveny), mely napokon belül vagy maximum egy hét alatt elmúlik, vagy hosszabban tartó, krónikus (idült), amely hetekig vagy hosszabb ideig is eltarthat.

A cukorbetegség mint a modern kor civilizációs betegsége a világ egyre több országában válik fontos népegészségügyi problémává. A Nemzetközi Diabétesztársaság adatai alapján 2021-ben világszerte 537 millió cukorbeteg felnőtt (20–79 éves korosztály) élt, számuk várhatóan 2030-ra 643 millióra, 2045-re 783 millióra fog növekedni (1).

A fájdalom definíció szerint egy kellemetlen szenzoros és emocionális tapasztalat, ami szöveti károsodáshoz köthető. A krónikus fájdalom 3 hónapnál hosszabb ideig fennálló vagy visszatérő állapot. A krónikus fájdalmakat elsődleges és másodlagos csoportba oszthatjuk.

A vezető panasz felismerése a helyesen felvett kórelőzményen és fizikális vizsgálaton alapul. A leggyakoribb három vezető panasz, mellyel felkeresik a reumatológiai betegek az orvosukat: a fájdalom, a funkcionális károsodás és a deformitás. Ezek közül a fájdalom messze a leggyakoribb. Nemritkán többfajta panasz egyszerre is előfordulhat; így a fájdalom funkcionális vagy strukturális károsodással is járhat együtt. Ilyen esetben fel kell tenni a kérdést a betegnek, hogy melyik a legfontosabb panasza.